* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 39.33 KB | |
| 2008-01-22 09:43:29 | |
 | |||||||
Nyilvános  1533 | 7566 | Cím: Zala megye története a középkorban | Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar RAJK (Alsórajk, Felsőrajk, Zala m. nagykanizsai j.) A XIII. század derekán tűnik fel először emlékeinkben, amikor 1247-ben Szent Erzsébetegyházát említik /Hazai okmt. VI. 47./. Ma kettő van: Alsó és Felsőrajk, Zalavártól nyugatra. Egy része a Hahót nemzetség ősi birtoka volt, de más birtokosai is voltak, mert 1260-ban Rajki Márk comesről olvasunk /Hazai okmt. IV. 40./, 1273-ban pedig Rajki Egyedről, aki királyi ember volt /ÁUO. IX. 21./, s akinek fia Egyed, 1281-ben szerepelt, amikor Atyusz comes a szomszéd Kerecsenyben két eke földet adott neki cserébe /U.o. 327./. 1255-ben Buzád bán fia Tristán comes egy eke földet adott jutalmul rajki ősi földjéből Sal fia Egyednek, aki hűen szolgálta őt s főképp a tatárjárás alatt tett neki nagy szolgálatokat. Minthogy a határjárás adatai szerint ez Gelse és Kerecseny szomszédságában feküdt, kétségtelen, hogy a mai Alsórajk volt a Hahót nemzetség birtoka /ÁUO. XI. 422./. 1288-ban Atyusz comes Mihály fia Asztól csere útján szerezte meg ennek rajki részét /ÁUO. IX: 483./, a következő évben pedig rokonaitól, Csák bán fiaitól vásárolt itt birtokot, amely eredetileg Mihály fia Terestyén része volt /U.o. 509./. A Hahót nemzetségnek Buzád ága volt itt tehát birtokos, s ez az Atyusz a Szabari család ősének, Buzádnak a fia volt. Néhány évtizeden át nem hallunk Rajkról, csak azt tudjuk, hogy a nemzetségnek itt birtokos Buzád ága 1270-ben premontrei prépostságot alapított itt. Az alapításban nagy részt vett a már említett Szabari Atyusz, akit a csornai prépost 1289-ben egyenesen a monostor alapítójának nevez /Fejér: i.m. VII/5. 483./. A monostor kegyurasága továbbra is ennek a családnak a kezén maradt; amikor a Hahót nembeliek 1365-ben kiadták Buzád fia Miklós /Csák unokája/ fiúsított lányának, Klárának, a részét, neki engedték a rajki prépostság kegyuraságát is /ZO. II. 6./. Egy két évtizeddel később, 1383-ban létrejött egyezség szerint is neki jutott ez /Jászói lt. HH. f. 1. nr. 46./. A Hahót nemzetségről itt később nem sokat hallunk. 1362-ben Falkosi Herbord fia Lőrinc és Miklós fia Miklós meg akarta járatni Rajk határait, annak az egyezségnek alapján, melyet Mikcs bán fia Ákos mesterrel kötöttek, de annak ellenmondott Ákos mester várnagya, azt állítván, hogy az a birtok teljes joggal az uráé /ZO. I. 531./. 1367-ben szerepel Rajkkal kapcsolatban utoljára e nemzetség, amikor az említett Miklós és Lőrinc fiai – Hahótiak – a rajki egyház /nem a monostor/ kegyuraságát Rajki Miklós fiaira ruházzák, akik törvényes kegyurak voltak tulajdonképp, de idők folyamán ez feledésbe ment /ZO. II. 14./. Más birtokosai közül 1330-ban vagy 40-ben Akur fia Pálról olvasunk, aki itteni birtoka felét végrendeletében anyjának és nővérének hagyta s ehhez beleegyezésüket adták rokonai és nembeliei közül Mihály fia Lőrinc, Olivér fia Imre és Dénes fia János /Fejér: i.m. IX/7. 530./. 1330 táján osztályt tettek Rajk és Törek birtokokban Rajki Mihály fiai és Rajki János. 1338- ban előbbiek Jánostól az osztálylevelek bemutatását kérték, mert nem tudták pontosan, hogy melyek az ő részeik /Gr. Teleki-cs. lt. Gyömrő XXIII. 1. 12./. 1338-ban Pál országbíró a Rajki János fiai, Pósa fiai s másfelől Rajki Mihály fia Mihály közt Rajk ősi birtokukban létrejött osztály megerősítésére kirendeli az ujudvari konventet /ZO. I. 342.; a per még 1340-ben is folyt. U.o. 370./. 1360-ban Nagy Lajos fiúsította Rajki János fia András nővérét fivére birtokaiban, annak magtalan halála esetére /ZO. II. 244./. 1374-ben Rajki Miklós fia Tamás a maga s fivére, valamint unokatestvére, Miklós fia János nevében egy rajki részt kért fel a királytól, mely szerinte várszolgák birtoka volt, de Dénes fia János, Olivér fia Imre fiai, Lőrinc fia Tamás, László fia László, Miklós fia Péter, János fia Bálint s mások tartották kezükön az ő jogaik sérelmére. Meg is kapták, de mivel a beiktatásnak ellenmondott Rajki Péter, perre került a dolog. Ezt azonban elvesztette, mert a bizonyítás során hamis oklevelet mutatott fel /ZO. II. 156-65./. Kiderül tehát ebből, Rajkon valaha várbirtok is volt s világosság derül az említett 1330-i vagy 1340-i oklevélre is, mert az abban szereplők itt is megemlíttetnek, mint akik jogtalanul bírták rajki birtokukat. A XIV. század elején, 1413-ban, három Rajkról olvasunk: Alsó-, Közép- és Felsőrajkról /ZO. II. 386-8./, amikor határper folyt egyfelől Rajki Tamás és László, s másfelől Albert rajki prépost között e három birtokban. Most megint hosszú időn át nem hallunk róla, s csak 1483-ban tűnik fel, amikor a budai káptalan előtt Béri András fia István hat jobbágytelket itt elzálogosít Óbudai Kálmánnak /1487. VI. 27-i átir. N.Muz. lt./. 1489-ben Felsőrajki Benedek fia László fiai és Középrajki Tamás fia Péter fia Miklós megfelezik birtokaikat /Dl. 19.496./. 1494-ben Rajki Detre itteni részeit a nővérének, Borbálának, Sitkei Gothárdfi Istvánnénak zálogosította el /Zalavári ap. lt. Prot. C. 298./, majd pár hónap múlva elcserélte vele szepesi és gömöri birtokokért /Rajky-cs. lt./. 1499 táján tűnnek fel itt a Sárkányok. Rajki Miklós részei valamiképp Sárkány László kezére kerültek, bizonyára zálog címén, és 1499-ben Rajki Pál ki akarta tőle váltani s egyben kifizetni özvegye hitbérét is. Sárkány azonban nem volt hajlandó elfogadni az 500 forint zálogösszeget, mert szerinte Miklósnak közelebbi rokona is van, t.i. néhai Péter leánya, Veronika, s ő ezzel együtt bírja békésen az említett részeket /Kisfaludy-cs. lt./. 1499-ben e Sárkányt Rajkinak nevezték! Sárkány igyekezett itt minél több birtokot szerezni. Így elfoglalta 1499-ben Péter fia János részeit, pedig azok magszakadása folytán Rajki Detrét illették volna meg /Rajky-cs. lt./,– aki tiltakozott is ez ellen /U.o./. 1499-ben zálog címén Rajki Lőrinc középrajki részeit szerezte meg /Zalavári ap. lt. Prot. C. 422./. Később Sárkány Ambrus is szerepelni kezd itt. 1503-ban Rajki Imre és Detre a felsőrajki halastóban levő részüket adják zálogba neki, a következő évben pedig Rajki Pál adja zálogba neki ottani részét /Hg. Batthyány-cs. lt. Köpcsény 23. 4. 19., 20./. 1503-ban Rajki Imre felső- és középrajki birtokrészeit is zálogba adta neki a középrajki nemesi házban levő részével együtt /U.o. 18./, – s amikor Detre és Imre 1504-ben nagyobb hatalmaskodás vétke folytán elvesztették itteni birtokrészeiket is, Ulászló ezeket Sárkány Ambrusnak adományozta. Néhány hónap múlva azonban Sárkány és Rajki Imre kiegyeztek úgy, hogy Sárkány megkapta Imre közép- és felsőrajki részeit s ezekért 675 forintot fizetett /U.o. 22., 23./. Lehet, hogy ez ellen az egyezség ellen irányult 1506-ban Rajki Detre és Imre fiainak tiltakozása, akik eltiltották őt birtokrészeinek az elidegenítésétől /Hg. Batthyány-cs. lt. Körmend, Misc. Iura div. tang. 228./. Rajki Detre még élt 1516-ban, mert ekkor terjesztette elő azt a panaszát, hogy amikor 1511- ben Sárkány Ambrusnak középrajki kúriájában járt, Ambrus Atyjánál, Bertalannál, bizonyos ügyben, akkor Béri István elfogatta őt /Zalavári ap. lt. 1582./. Amikor a Sárkányok megosztoztak birtokaikban 1519-ben, akkor a felső- és középrajki részeket János kapta /Hg. Batthyány-cs. lt. Köpcsény 23. 4. 29./. 1525-ben ius regiumot kaptak Ambrus és fivérei összes birtokaikban, így a felsőrajki részeikben is /U.o. 37./. Amikor azután János 1526 július legvégén a török elleni hadjáratra készülődött, ennek a költségeire felső- és középrajki részeit a feleségének zálogosította el /U.o. 25./. Ez az utolsó adatunk Rajkra a középkorból! Az 1513-i adólajstrom Rajki Imre egytelkes nemest említi, aki kétségtelenül Alsórajkon volt birtokos, mert Felsőrajk külön szerepel. Ez utóbbiban Szentandrási Dezső Mártonnak egy portája volt és Császár András egytelkes nemes élt itt /Dl. 32.206./. De ez persze nem azt jelenti, hogy csak ezek voltak a birtokosaik, mert Rajkiakkal később is találkozunk alsó- és Felsőrajkon is, s az előbbiben a prépostnak is voltak birtokai. E g y h á z a volt alsó- és Felsőrajknak is. 1247-ben már állt az egyik Rajkon a Szent Erzsébet egyháza, amely azonban oly szegény volt, hogy ekkor a veszprémi káptalan a püspök kérésére teljesen felmentette a „ius magistrale” alól /Hazai okmt. VI. 47./. A XIV. század elejéről fennmaradt pápai tizedlajstromokban csak egy rajki papról olvasunk: Lőrincről, aki 1333-ban 37, 1334-ben pedig 20 széles dénárt fizetett /Mon. Vespr. II. 67., 74./. Néhány évtized múlva még egy egyházról, Sz. Márton egyházáról is olvasunk, amelynek kegyurasága Rajki Miklós fiait illette, de hosszú időn át feledésbe ment s ezért 1367-ben Hahóti Lőrinc fiai és Miklós rájuk ruházták /ZO. II. 14./. 1400-ban a már említett Szent Erzsébet-egyházról olvasunk, de mellette szerepelt ekkor a Szent Lázár-egyház is, amelyeknek IX. Bonifác ekkor búcsút engedélyezett /Mon. Vespr. II. 330./. Hogy azonban melyik Rajknak melyik volt a temploma, azt nem tudjuk. Kétségtelen, hogy ez utóbbi kettő egy helyen állt, s az utóbbi csak kápolna volt. 1471-ben Alsórajk plébánosa János, Felsőé Péter volt /Füssy: i.m. 466./,– 1472-ben pedig Péter, illetve Illés volt /ZO. II. 566./. 1523-ban Felsőrajk plébánosa Tamás /Rajky-cs. lt./, akinek a kegyura Rajky Detre volt. Az egyik egyház mellett Szent Katalin tiszteletére avatott kápolna is állt, amelynek káplánja 1497-ben Gál fia János tanuló volt /Mon. Vespr. IV. 137./. |
